Immerzív koncertélménynek adott helyet a CODE

Andor Sandersont és a Makró VJ tagjait, Skribek Anikót és Kara Dávidot kérdeztük arról a különleges koncertről, amire május 16-án, a Hexagonban került sor, a Planet Lens Nemzetközi Természetfotó- és Filmfesztivál keretében.

Milyen inspirációkból dolgoztatok, amikor létrehoztátok ezt a különleges audiovizuális utazást?

Andor Sanderson: A körülöttünk lévő természet folyamatos változása sok embert megérint, elgondolkodtat, cselekvésre késztet. Ez egy fontos gondolat volt bennem, hogy ezt bemutassuk a növényeken, a természet apró darabkáin és a zongora organikus hangján keresztül. A digitális tér és az elektronikus hangszerek pedig ezt az egész gondolatmenetet egy új dimenzióba helyezték. A mai generáció már összeköti a digitális gondolkodást a körülöttünk lévő természettel, sokkal ösztönösebben használják ki az új lehetőségeket, teljesen új ajtókat nyitnak majd meg. A zene és a természet képeinek harmóniája egyfajta belső utazásra hívták a közönséget.

Makró VJ: Az élő vetítéseinken, elsődleges inspiráció forrásunk mindig a természet formái vagy épp minket a performansz idejében körülvevő közvetlen környezetünk. Most egy személyesebb témával készültünk egy olyan koncepcióval, hogy csak újdonsült otthonunkból, a Dunakanyarból gyűjtött élővilágot hoztunk magunkkal. Az Andor Sanderson által megteremtett zenei atmoszféra tökéletes összhangban van azzal a hangulattal, amit igyekszünk megteremteni az improvizációnkban.

Milyen érzelmi vagy gondolati állapotba szerettétek volna eljuttatni a látogatókat?

AS: A mostani koncert után többen elmesélték ezt az élményt nekem, hogy egy nyugodt és mély érzelmi teret alakítottunk ki együtt mindannyian abban a pillanatban, ott és akkor. Ez egy intim, belső megélés, mert szerintem a zene hullámzása egy ilyen intenzív és körülölelő látvánnyal együtt megnyit mély gondolatokat, amiket hozunk magunkkal az úton. Bennem is rengeteg gondolat cikázott a koncert közben, voltak elengedések és megértések is.  Nincs konkrét állapot, amit adni szeretnék, egyszerűen legyünk ott együtt és éljük meg a pillanatokat, a belső figyelést. Egyre inkább azt érzem, hogy ma vágyunk arra, hogy időt adjunk magunknak a lassú elmélkedésre, arra, hogy megértsük a belső pulzálásunkat, hogy vegyünk egy mély levegőt.

M: A hétköznapok embereként a szabad információ világában már annyira hozzászoktunk a minket körülvevő ingergazdagsághoz, hogy a lassúság, a mozdulatlanság és a csend már gyakran idegenné lesz. Az elnyúlt pillanatok unalmasnak és akár irritálónak is hathatnak. Amikor viszont az általunk megszokott felületen, például egy hatalmas kivetítőn (jelen esetben méghozzá 6-on) olyannal találkozunk, amivel nem szoktunk, kizökkent az állandó ingersóvárgásból. Szándékaink szelídek és nem kívánnak mást, mint némi rádöbbenést arra, hogy a világ akkor is működik és alkot, ha mi éppen nem kontrolláljuk azt. Egyszerre vagyunk miniatűrök a mindenséghez képest és óriások a részletekhez mérve. Az, hogy a néző és hallgató közönség egy ilyen performansz alatt jelen van és megengedi magának, hogy megélje ezt a pillanatot - már egy elképesztő pozitív visszajelzés számunkra. A legutóbbi koncert után a nézők kíváncsisága a babzsákokból a makrolencséhez húzták őket, találgatva, mikor-mi lehetett terítéken az elmúlt órában. Ez a gyermeki kíváncsiság az, aminek a megnyílása, több, mint motiváló számunkra.

Voltak esetleg technikai kihívások, amikre figyelni kellett, amikor a zenei/vizuális anyagon dolgoztatok?

AS: A Hexagon egy elképesztően izgalmas tér, tele azzal a lehetőséggel, hogy kompromisszumot kössek a zenéimben, persze ezt mind pozitív értelemben éltem meg. Teljesen más irányban nyitottuk ki Halász Péterrel, az esemény technikusával az eddigi zenei hozzáállásomat, könnyedén és örömmel alakítottam át a hangképeket. Itt egy teljesen más audio élmény érinti meg a hallgatót, úgy ahogy az előadót is, csodás érzés volt. Azóta is pörög bennem a gondolat, hogy még mit tudok ebben a térben összerakni. A Makró Vj tagjai is egy teljesen új kamera rendszerrel érkeztek az eseményre, így egy sokkal részletesebb és még közelibb élményt kaphattunk a mikroszkópikus természet világából. Sokszor azt éreztem, hogy meg tudom érinteni a növényeket miközben átölelnek a hangok. Többször dolgoztunk már együtt, de ez a mostani élmény teljesen egyedülálló és az érzékszerveinket megdolgoztató pillanat volt.

M: Szuper kérdés, hiszen a mostani előadás helyszíne, a CODE Hexagon terének sajátosságai egy ideje latolgatott technikai frissítést vártak el képalkotó eszközeinktől.
A hatalmas vetítőfelületek elvárják a makulátlan minőséget és ennek szerettünk volna eleget tenni. A makrolencsékkel való operatőri munka mindig kihívásos, hiszen ebben a méretben minden rezdülés, rezgés és mozdulat, legyen akármilyen apró is a valóságban, a szélesvásznon zavarónak hathat. Épp ezért az előadás sok előzetes gyakorlást, a helyszínen pedig nagy odafigyelést, kézügyességet és koncentrációt igényel kettősünktől.

Hogy érezted/éreztétek magad/magatokat a CODE-ban?

AS: Már amikor beléptem a terembe éreztem egy teljesen más lüktetést. Maga a zongora és a sok ember látványa ebben a térben egy nagyon szép rezgést adott. Részben előre felépített műsorral készültem, de nagyjából a koncert közepén egy igazán improvizatív részbe fordultam át, mert adta a tér, a csodás képek ezt a lüktetést. Nagyszerű érzés volt elmerülni a zongora hangjában, csak úsztak a hangok és épültek bennem a gondolatok. Néhány hete jelent meg egy új dalom “Patterns of Life” címmel, ami most egy fontos kapocs a belső egyensúlyom számára, szép megélés volt ezt a dalt is előadni a közönségnek ebben a térben, hálás vagyok ezekért a pillanatokért.

M: A program előkészületeitől kezdve az esemény lebonyolításán át egészen a dokumentáció minőségéig rendkívül elégedettek voltunk a CODE munkatársaival. Megtisztelő volt számunkra, hogy az első élőzenei audiovizuális koncert társalkotói lehettünk és reméljük, hogy adódik még lehetőségünk itt fellépni.

Számodra/Számotokra mitől különleges a CODE, a Hexagon tere?

AS: Alkotóként nézve ez egy végtelenül izgalmas helyszín rengeteg lehetőséggel, mind a terem kialakítása, mind pedig a technikai megoldások miatt. Az elmúlt napokban sok időt töltöttem a Hexagon térben és folyamatosan jöttek az inspirációk, hogy a jövőben esetleg milyen kreatív és egyedi események működhetnek a CODE-ban, ez lehet akár színház, tánc, interaktív előadások vagy különleges koncertek is. A koncert közben azon jártak a gondolataim, hogy milyen szép volt így látni a közönséget, körben ülve egy egészen más élmény játszani, sokkal közelebbi.  Izgalmas lesz látni, hogy a különböző alkotók milyen kreatív ötletekkel töltik majd meg a Hexagon digitális-immerzív terét és használják ki az egyedi lehetőségeket.

M: Makró VJ Duóként 2018 óta vetítünk a legkülönbözőbb színházi, filmszínházi, koncert és fesztivál helyszíneken. A Hexagon technológiai felszereltségében és kialakításában a legkorszerűbb tér, amiben eddig alkothattunk. A körülölelő látvány és hangzás lehetőséget teremt a nézőnek, hogy a művészek által megálmodott atmoszférában teljes beleéléssel tekintsen körbe. Jó látni, hogy Magyarországon egyre több ilyen intézmény érhető el, ami színvonalas helyet tud biztosítani a kortárs médiaművészek számára.